A pánik pillanatai után az első gondolat a rend hű őreinek értesítése volt. Meg kell mondanom az első benyomás meglepően kellemes volt - már amennyire ebben a szituban kellemes tud lenni valami is - a száznullahetes úriember villámgyorsan kiadta a körözést (hehe,hihi már árkon-bokron túl volt a kocsi valószínűleg...), és kapcsolt a kerületi örsre. Ott is felették az adatokat, majd megnyugtattak, a járőr jön majd, de máshol is dolga akadt.

A járőr alig 10 perc várakozás után kiérkezett - bárcsak minden közhivatalnok ilyen gyors lenne... Aranyosak kedvesk voltak...mosolyogtak...viccelődtek..szemmel láthatólag élvezték a helyzetet... Hiába na! A legszebb öröm a káröröm. Bár lehet hogy elfogult vagyok, nem csípem az itten járőröket. Szerintem szeretnek ők is zsebbe dolgozni.*

Megnyugtattak, hogy nincsen túl sok esélyem - a kocsi már vagy szétbontva, vagy Ukrajnában. Tudják: ukrán hotel hirdetése: jöjjön hozzánk nyaralni, a kocsija már itt van. Úgy döntöttek, nem hívnak helyszinelőt. Anyagmaradvány úgy sincs. (Imádom a rendőrségi bikkfanyelvet - ezt vajon külön oktatják nekik? Még szöveget, még, még!!)

Körülöbelül tíz perc után elmentek. Kértek menjek be feljelentést tenni. Nagy űrt azt hiszem nem hagytak a szívemben...






*ami át van húzva az nincs ott...