Lopott Auto

A GAS szlogenjét követendőnek tartom: Hard workin', easy livin', tehát szombat reggel tizenegy óra fele még csak ébredeztem, a tévét kapcsolgattam bambán és éppen a reggelimet ettem: cigit kávéval...

Egy óra fele már eljutottam odáig, hogy ugyan baromi kényelmes az ágy, de ebédelni is kellene... Gondoltam valami olaszosra, de egy két-hozzávaló hiányzott: lezavartam hát az asszonyt hogy vásároljon pár apróságot.

A kapuig jutott. Majd visszajött megkérdezni miért nem a szokott helyre álltam. Erre én néztem bambán. Majd mint egy kezdődő szívinfarktus, úgy hasított belénk a gondolat: úristen, ellopták.

(egyébként nem furcsa, hogyha az emberek, mondjuk egy pár, hosszabb ideig együtt él, mennyire egymáshoz tudnak csiszolódni? Szerintem  félelmetes ahogy szinte kitalálod a másik gondolatát...)

Magamra kaptam valamit, és kirohantam. Megzavarodva és döbbentem néztem az autóm hűlt helyét. Szerintem ezt az érzést nem lehet leírni. A meglepődés, a félelem, a fájdalom és a bosszúvágy furcsa keveréke ez, amiben a kezdeti időkben a félelem és a fájdalom dominál, majd ez hajlik át bosszúvágyba, és a végén,  új elemként jelenik meg a lemondás. Kívánom,  hogy ezt az elegyet senki se érezze .