Vettem egy kocsit.
Vagyis nem "egy" kocsit. A kocsit. Életem első kocsiját.
Marha vagyok. minek nekem auto? Van BMV-m. Meg biciklim. Meg görkorim. Járnék inkább azzal.
Mindegy, ez a a kocsi úgy rámugrott, hogy igába hajtottam miatta a fejem, és bankhitelt vettem fel. Én, a naiv, balga teremtés. Meggyőződésem volt, hogy potom négy év kemény munka és a gyümölcse: egy saját autó! Sőt mi több, amíg keményen dolgozok, addig is tudom használni! Ez a hülyének is megéri, gondoltam, és megkötöttem a hitelszerződést - potom 25% csak a kamat, mi az nekem...
Előleg befizet, kocsi eredetvizsgál, átír, adózik, szerződik - alig három hét alatt lettem fél kiló papírral, egy vagon adóssággal és A kocsival gazdagabb.
Nagy örörm - irány a kút első telitank még a vásárlás napján. Esküszöm majdnem sírtam örömömben amikor kifizettem potom tizennégyezret a kútnál - hiszen végre a sajátomba (najó 1/3 rész saját a többi a banké...) tölthetem.
Nagy örömmel és boldogsággal használtam új (najó hatéves) gépemet. Elautóztam vele vagy 500 km-ert a vételtől számított második hétig, amikoris jómunkásemberként este 8-ra már haza is értem a munkából, leparkoltam kocsimmal a ház előtt majd édesdeden álomba szenderültem.
Reggelre ellopták.
Naszóval hogy is van ez?
2007.07.11. 17:22 | karosult | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://lopottauto.blog.hu/api/trackback/id/tr81116146
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
