A GAS szlogenjét követendőnek tartom: Hard workin', easy livin', tehát szombat reggel tizenegy óra fele még csak ébredeztem, a tévét kapcsolgattam bambán és éppen a reggelimet ettem: cigit kávéval...
Egy óra fele már eljutottam odáig, hogy ugyan baromi kényelmes az ágy, de ebédelni is kellene... Gondoltam valami olaszosra, de egy két-hozzávaló hiányzott: lezavartam hát az asszonyt hogy vásároljon pár apróságot.
A kapuig jutott. Majd visszajött megkérdezni miért nem a szokott helyre álltam. Erre én néztem bambán. Majd mint egy kezdődő szívinfarktus, úgy hasított belénk a gondolat: úristen, ellopták.
(egyébként nem furcsa, hogyha az emberek, mondjuk egy pár, hosszabb ideig együtt él, mennyire egymáshoz tudnak csiszolódni? Szerintem félelmetes ahogy szinte kitalálod a másik gondolatát...)
Magamra kaptam valamit, és kirohantam. Megzavarodva és döbbentem néztem az autóm hűlt helyét. Szerintem ezt az érzést nem lehet leírni. A meglepődés, a félelem, a fájdalom és a bosszúvágy furcsa keveréke ez, amiben a kezdeti időkben a félelem és a fájdalom dominál, majd ez hajlik át bosszúvágyba, és a végén, új elemként jelenik meg a lemondás. Kívánom, hogy ezt az elegyet senki se érezze .
Szombat
2007.07.12. 10:18 | karosult | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://lopottauto.blog.hu/api/trackback/id/tr90116512
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.